Sos mi vida ♥

Megfogadtam, hogy nem sírok többet miatta. Nem, nem Tomiról van szó.. (: Megfogadtam, de nem tudom betartani. Az a baj, hogy mikor egyedül vagyok, ismét azt várom, hogy hátha kapok egy üzenetet. De mikor látom, hogy kaptam, már nem ugyanolyan. Mégis mindennap hallom még a hangját, mindennap érzem még az ölelését. Minden percben emlékszem arra a két napra, s arra, hogy miket mondott akár ott, akár itt. De mikor ezekre gondolok, milliószor felteszem a kérdést: miért? Azt hiszem, hogy amitől féltem, bekövetkezett.. Ami Balatonon történt, ott is maradt.. Vagyis nem teljesen. Hiszen pár napra velünk jött. De nem vigyáztunk rá, vagyis Ő nem vigyázott rá. Semmibe vette, és földbe taposta.. A történteket is, és engem is..