" Már nem marasztal senki sem... "

Talán a felejtés útjára kell lépnem. Én megtettem mindent, amit csak tehettem.. Ez már itt rég nem rajtam múlik, és ez fáj a legjobban. Nem érzi, hogy rajta múlik minden, vagy nem érdekli? Akármelyik, nagyot csalódtam. S mégis.. nem akarom Őt elfelejteni, mert mindig az a két nap lebeg a szemem előtt. Mikor minden olyan tökéletes volt. Tiszta szívből boldog voltam, pedig csak akkor ismertem meg. Általában minden akkor kezdődhet újra az egyik félnél, mikor a másikban már minden érzés elmúlt. Remélem, ez nálunk is így lesz. Hiszen ha eljutok odáig, hogy nem gondolok már rá, és akkor keres meg, minden érzést újra felébreszt bennem. Eddig mindig így volt, csak már semmilyen érzés nem volt bennem. De iránta mindig is lesz. Ha muszájból is, de elfelejtem, akkor is mindig emlékezni fogok rá..