Szeretném, akarom, KÖVETELEM azt a két napot. Nem bírom, nem megy nélküle semmi. Nem tudom felfogni, hogy talán jövőre láthatom a leghamarabb. Nem vagyok képes megérteni, hogy miért tette ezt. Vajon neki ennyire nem számított? Vagy magába nézett, és azért nem akar velem beszélni? Az a helyzet, hogy én elég büszke vagyok, s mégis.. Ha visszajönne és bocsánatot kérne, megalázkodnék és megbocsájtanék neki. Nem tudom miért, de még mindig képtelen vagyok benne rosszat látni. Fogalmam sincs, mit tegyek. Nem szakíthatom Őt el valakitől, akivel boldog. Az a baj, hogy megtenném.. Megtenném, csak gyenge vagyok hozzá. És.. belegondolni abba, hogy ez az egész csak egy nyamvadt korkülönbség miatt történt így, tudjátok mennyire rossz???!!! De engem nem érdekel senki, és semmi. Nekem csak Ő kell...