" Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget... "

Egyedül, elveszve. Én felejteni akartam, magamtól. De mégis tudni, hogy van egy fészek, ahová visszarepülhetek, ha nem tudok kiigazodni a nagyvilágban egyedül. Mikor megtettem volna az első szárnyalásokat, azt a fészket lerombolták. Nem számított, mert így még jobban vártam az ismeretlent, az újat. De mikor már az is egyre távolodott, kezdtem megijedni. Mit tegyek most? Hogyan tovább? Nem tudom, mi a helyes út. Nem tudom, hogy mit tegyek, hogy ne fájjon semmi sem. Se a régi, se az új elvesztése. Egyedül nem tudok felállni. Most végleg elbuktam.. Én, aki annyira erős, és kitartó voltam.. Én, akinek mindig volt egy szikrányi reménye.. Én, aki mindig bízott önmagában.. Én, aki mindig felálltam a földről, most elestem. Végleg..