" Nincs remény, és ő sincs már... "

Rájöttem, hogy szép dolog Vele álmodni.. Boldog vagyok olyankor. De semmi értelme nincs már. Nincs már mellettem, nem kíván nekem jó éjszakát, nem vigyáz rám, nem simogat már meg és nem néz rám úgy. Mert ezeket más valaki kapja Tőle. Csak nem értem, hogy miért. Nekem a Vele eltöltött idő olyan volt, mint egy álom. De fel kellett ébrednem. S mind a mai napig szeretnék visszamenni ebbe a véget nem érő álomba. Mikor a táborból hazament.. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Akkor még alig ismertem.. De tudtam, hogy Ő az én hercegem. És talán ez egy tündérmese, ahol most éppen a szakadékban vagyunk, mert az a rész következik. S talán a végén minden jó lesz. És megint csak a kedvenc idézetemet hozhatom: "Mindennek jó a vége, ha nem jó, még nincs vége." Ez most egyáltalán nem jó.. Ami azt jelenti, hogy még vége sincs.. :)