Tudod.. még most is könnycseppek homályosítják el a világot.. Emlékeink még mindig fájnak. De egy valami vigasztal.. Közös emlékek. Nem a tieid, és nem az enyémek. A MIENK.
Minden percben felteszem a kérdést: miért nem tudlak elfelejteni? Elfogadtam, hogy boldog vagy, de még mindig szeretlek. Talán a szívem kitartó, mert tudja, hogy lesz ez még máshogy? Vagy pedig túlságosan buta és naiv? Nem tudom.. De tudod Te vagy az az ember, akiért nem sajnálom a könnyeim. Hiszen.. ezek az apró vízcseppek a bizonyítékok arra, hogy mit jelentesz nekem.. És hogy egykor én mit jelentettem Neked.. Hogy 'MI' voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése