" Tied a szívem, én Neked ígérem... "

Próbáltam a szívem helyett az eszemre hallgatni.. Egy pár napig ment is.. De az érzelmek olyan akaratosan törtek felszínre, hogy mindenkiben Őt keresem.. Igazából ezt az állapotot mondhatjuk se veled, se nélküled állapotnak.. Ha beszélünk, fáj, hogy nem az enyém.. Ha meg nem, akkor hiányzik. Azért úgy érzem, hogy az első verzió még mindig jobb.. De igazából sehogy sem "jó".. Annyira szeretném, ha máshogy lenne, ha tudnám, hogy a holnap szebb lesz Vele.. De nem. A valóság ennél sokkal szörnyűbb és fájóbb. Éjszakánként csak azt a pár órát kaptam, hogy vele lehessek az álmok világában. De nekem nem pár óra kell illúzióként.. Én egy életet akarok Vele valóságként..