Rájöttem, hogy miért nem tudtam soha elfordulni Tőle. A szerelem, amit keltett bennem, túl nőtt rajtam. Vagyok én, és van a kétszer akkora szerelem. Pedig én próbáltam ellene tenni. Azelőtt is, mielőtt megtörtént, és néha még utána is. De már nem akarok.. Ennél szebb érzés aligha van a világon. És bár nem hiszek az ilyenekben, azért az már nem lehet véletlen, hogy az élet mindig visszasodor hozzá. Bármi történt, a szerelemnél kötöttem ki, és az éltetett. Ahogyan most is.. Kétszer olyan erős tudok lenni, amennyire idáig, de feleannyi ideig.. Nem tudom, ez miért lehet.? De nem is lényeg.. Hiszen ha meghallom a nevét, melegség tölt el, és akaratlanul is mosolygok... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése