Végre ismét a szívem legmélyéről mosolygok. Bár hibát is követtem el, de nem érdekel. Nem úgy nem érdekel, mert persze, haragudtam magamra. De.. annyiszor mondtam már, hogy BÁRMIT megtennék Érte. És.. igazából ez is idetartozott. Nálam boldogabb nincs most a világon. Aztán.. lehet, hogy este már nem ezt fogom gondolni.. lehet, hogy egyedül leszek és sírok.. de az is könnyen meglehet, hogy nem leszek egyedül és mindenkinél boldogabb leszek. Nem mertem bele gondolni, hogy mi történhet ma. Már megtanultam, hogy semmi sem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Ezért inkább csak azon agyaltam, hogy mit és hogyan. Azon nem, hogy mi fog történni.. Csodálkozom magamon, hogy egy hét alatt ezt megtanultam.. Mert egy héttel ezelőtt még nem így voltam ezzel.. Csak képzelődtem, hogy milyen jó lenne, ha így történne vagy úgy. De ma nem. Ma csak arra koncentráltam, hogy túl kicsinek tűnik a mellkasom a szívemnek. Túl boldog, és szeretné mindenkinek megmutatni ezt a hatalmas szerelmet.. De tudja, hogy ennek egyetlen módja a jókedv és a mosolygás. Amiből jelen pillanatban nem szenvedek hiányt.. (: