Annyi mindent megtettem már. Annyi ideig küzdöttem.. Sok emberben csalódtam.. Sok mindent tanultam, sok mindent csak kikövetkeztetéssel tudtam meg és oldottam meg.. Gyönyörű napokat éltem át, voltam nagyon boldog. De voltak éjszakák, mikor némán üvöltöttem magamban, és könnyeimmel áztattam a kispárnát. Azt mondom, megérte. De most felteszem a kérdést: ezután is megéri? Megéri feláldozni a nyaralásom, a szórakozásom azért, hogy azon gondolkozzam mit és hogy csináljak? Ha az eszemre hallgatnék, feladnám az egészet. De az a baj, hogy túl nőtt rajtam a szerelem és nem tudom megfékezni. Adja az ötleteket, belevisz a cselekedetekbe, aztán magamra hagy, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. De mégis emlékeztet, hogy mint mindennek, ennek is meg van a maga oka, és eljön majd az idő, mikor mosolyogva fogom azt mondani, hogy "ÉG VELED". Viszont ez nem most lesz...