" Miért nem hív? Úgy várom már... "

Fáj, pedig tudom, hogy érdeklem. Fáj, pedig tudom, hogy amint lesz ideje, írni fog. De.. annyira rossz ez a várakozás, és nem tudom mit tehetnék, ami leköti a figyelmem akár csak egy percre is. Semmi ilyet nem találok, minden pillanatban Ő jár a fejemben. Magam előtt látom az arcát, érzem az illatát, újra átélem az érintéseit, újra hallom a szavait. És tudom, hogy távol van tőlem. Ez a legrosszabb.. Ha tehetném felhívnám, hogy hogy van.. De ki tudja, hogy ráér-e és hogy kivel van.. :/