" Ígérd meg, hogy gondolsz néha rám... "

Azt hiszem ismét eljuttatott arra pontra, hogy azt mondjam: elengedem. De tudom, akkor fog írni, mikor végleg lemondtam róla. Múltkor is ezt csinálta.. Mikor az utolsó szikrányi remény is kialszik belőlem, Ő újraéleszti, majd eloltja. Vajon meddig fog menni ez a macska-egér játék? Vajon mikor dől el a se veled, se nélküled állapot? Nagyon nehezen tudom Őt elfelejteni. Nem tudom miért van ez, de őszintén szólva... Nem is az, hogy tetszik, de nem akarom elfelejteni. Egy nagyon kedves barátom mondta, hogy ő sem felejtette el az előző szerelmét, csak túllépett rajta. Ez hatalmas különbség. Azt hiszem én is túllépek rajta, de nem felejtem. S ha eljön az idő, visszatekintek és elindulok visszafelé. Akkor már itt fog várni a boldogság tárt karokkal. És nem is csak a boldogság.. De Ő is.