" Ha ennyire fáj, miért hazudom...? "

Nem mondom, hogy elfelejtettem, de lezártnak tekintem. Nem mondom, hogy utálom, mert még nagyon is szeretem. Nem mondom, hogy nem akarom, hogy boldog legyen, mert nagyon szeretném.. De azt, hogy velem legyen boldog. Eltemettem az érzést szívem legmélyére, hogy ne érezzem. Éppen elég, ha csak tudok róla. Még a mai napig előfordul, hogy Róla álmodom.. Van, hogy néhány idézetről vagy versről Ő jut eszembe. De már csak mosolygok az emlékeken. Ha visszajönne értem, bocsánatot kérne, megbocsájtanék neki. De én már nem fogom Őt keresni. Talán boldog.. és. Én lennék az utolsó ember, aki belerondítana a boldogságába. Azt hiszem van valami, amit még magamnak sem mertem bevallani eddig a percig: bár lemondtam róla, még mindig szeretem.. És SOHA NEM AKAROM ELFELEJTENI!