" Ha menned kell, hát menj, ne várj...! "

Mindenki szeretné, hogy a szívén ejtett sebek begyógyuljanak. Én most azt szeretném, ha mindegyik újra és újra felszakadna, hogy sírhassak. Ha kiadhatom magamból, sokkal diszkrétebben viselem el ezt a gyötrő fájdalmat. Azt hiszem a mai naptól fogva nem ismerem többé azt a szót, hogy boldogság. Aki ezt megadhatta volna, nem csak hogy nem tette, de mindenemet elvette, amim csak volt. Nem értem, de már nem is próbálom megérteni. Egyszerűbb lesz nekem, ha csendben elsétálok, s mikor már annyira távol leszek, hogy Ő már csak egy pontnak fog látni.. Na akkor fog rájönni, hogy mit is jelentek / jelentettem neki. Nem akarom már Őt sem gyűlölni, sem pedig szeretni. Már csak egyetlen egy dolgot kérek tőle: az emlékeim hadd maradjanak meg olyan gyönyörűnek, mint ahogy átéltem őket. Már az sem nagyon érdekel, hogy Ő megőrzi-e őket.. Ha igen, akkor továbbra is egymásban fogunk még élni. Ha meg nem.. Akkor ennyit jelentettem neki. De ettől a pertől kezdve számomra Ő egy hétköznapi ember marad, kit valaha szerettem..