Most olyan szerelmes hangulatom van. :)

Rájöttem, hogy miért nem tudtam soha elfordulni Tőle. A szerelem, amit keltett bennem, túl nőtt rajtam. Vagyok én, és van a kétszer akkora szerelem. Pedig én próbáltam ellene tenni. Azelőtt is, mielőtt megtörtént, és néha még utána is. De már nem akarok.. Ennél szebb érzés aligha van a világon. És bár nem hiszek az ilyenekben, azért az már nem lehet véletlen, hogy az élet mindig visszasodor hozzá. Bármi történt, a szerelemnél kötöttem ki, és az éltetett. Ahogyan most is.. Kétszer olyan erős tudok lenni, amennyire idáig, de feleannyi ideig.. Nem tudom, ez miért lehet.? De nem is lényeg.. Hiszen ha meghallom a nevét, melegség tölt el, és akaratlanul is mosolygok... :)

Úúújraaa szívből nevetek kb mindenen. :) Bár fel kellett kelnem reggel fél 6kor, de Miatta megérte. Új fordulatot vett minden, ez a mai reggel ismét erőt adott. Boldog vagyok, szerelmes, szeleburdi, de így van jól. Végre anyu előtt sem kell titkolóznom, megbeszéltük. Örül neki és biztat. Ez így most jó. Remélem, hogy így is marad.. :)

Rám fér már egy kis írás.. :) Eléggé össze vagyok zavarodva. Valami készülőben van, csak nem tudom, hogy mi. Nem érdekel semmi, sziklaerős vagyok. Akár fenyegetőzve is jöhetnek, én csak egy valakire tudok és akarok koncentrálni. Azt hiszem, nem fog sokáig tartani az erőm. Épp csak addig, ameddig szükséges. Most hihetetlenül jó kedvem van, nem tudom miért. Talán, sőt majdnem biztos, hogy holnap nem ilyen lesz. Hiszen.. azért mégis csak nőből vagyok. :) De tudom, hogy jelen pillanatban nekem Ő a legszebb dolog az életemben és miatta bármit kibírok. Érzem, hogy már nem kell sokáig félnem, hogy mikor fogy el az erőm.. ♥

-------------------------------------

Hihetetlenül zseniálisan okos vagyok. Tudom, hogy az a bizonyos másik személy táncról, aki miatt képes lettem volna rossz döntéseket hozni, már nem tetszik. Tudatosan legalábbis biztos nem. Titkon azért lestem még, hogy mikor érkezik meg. Viszont nagyon zavart, hogy keresztülnéz rajtam, mióta megtudta, hogy tetszik (tetszett.) Ezért kiagyaltam, hogy nem fogok vele foglalkozni, és ma én nézek keresztül rajta, hiszen a legjobb táncos a csapatban és azóta nem táncolunk együtt, mióta volt az a bonyodalom. Én pedig nagyon szeretnék vele CSAKIS KIZÁRÓLAG táncolni. Úgy látszik, a tervem bevált, nem bírta elviselni, és hazafele menet már kiintegetett nekem az ablakon. Akció letudva. ;)

Pánikroham.. Ez hogy lehet? Azt hiszem, tudom.. Egyedük érzem magam.. Minden nap várom a percet, mikor újra láthatom Őt. Hogy boldog lehessek Vele. De vajon mikor jön el ez a pillanat? Tudom, őrültség.. De érzem, hogy egyre közeledik. És nem keverem a megérzést a vággyal. Mindig is itt volt bennem ez a megérzés, és mostanában erősödött fel.. Ami azt jelent, hogy talán minden perccel közelebb kerülök a boldogsághoz. Hosszú út volt.. és nem kevés van még hátra. De a nagyját, azt hiszem, már végigjártam. Az igaz szerelem útja tele van megpróbáltatásokkal, szenvedéssel, boldogsággal. Mind csak azért vannak, hogy teszteljenek, mennyire szereted az illetőt. Én csukott szemmel is végig mennék az úton.. Bármit, bármikor, bárhogyan. A végszó mindig az enyém lesz, míg el nem érem a célom. S mindig csak ennyi: Nem, nem adom fel!

Annyira jó volt Őt látni, megérinteni, érezni az illatát, beszélgetni vele. Bár.. kicsit kisebbségi komplexusom volt mellette az én 160centimmel.:$ De így volt tökéletes.. csak egy probléma volt: rövid ideig lehettem nyugodt és boldog. Tudom, neki is rossz volt. Igazából.. én sem tudom, mit érzek most.. Boldogságot, ebben biztos vagyok. De.. azt hiszem gyenge is vagyok.. Mert annyira jó Vele lenni és érezni azt, hogy egész vagyok. De mikor el kell válnunk.. egy rész megint hiányzik belőlem.. És ha újra találkozunk, nehezen tartom féken magam.. De annyi segít, hogy látom, Ő is.. :)

Végre ismét a szívem legmélyéről mosolygok. Bár hibát is követtem el, de nem érdekel. Nem úgy nem érdekel, mert persze, haragudtam magamra. De.. annyiszor mondtam már, hogy BÁRMIT megtennék Érte. És.. igazából ez is idetartozott. Nálam boldogabb nincs most a világon. Aztán.. lehet, hogy este már nem ezt fogom gondolni.. lehet, hogy egyedül leszek és sírok.. de az is könnyen meglehet, hogy nem leszek egyedül és mindenkinél boldogabb leszek. Nem mertem bele gondolni, hogy mi történhet ma. Már megtanultam, hogy semmi sem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Ezért inkább csak azon agyaltam, hogy mit és hogyan. Azon nem, hogy mi fog történni.. Csodálkozom magamon, hogy egy hét alatt ezt megtanultam.. Mert egy héttel ezelőtt még nem így voltam ezzel.. Csak képzelődtem, hogy milyen jó lenne, ha így történne vagy úgy. De ma nem. Ma csak arra koncentráltam, hogy túl kicsinek tűnik a mellkasom a szívemnek. Túl boldog, és szeretné mindenkinek megmutatni ezt a hatalmas szerelmet.. De tudja, hogy ennek egyetlen módja a jókedv és a mosolygás. Amiből jelen pillanatban nem szenvedek hiányt.. (:

Néha gyűlölöm ezt az érzést.. annyira gyötrően erős és olyan tehetetlen és gyenge vagyok vele szemben. Nem tudok neki megálljt parancsolni, nem tudom miképpen kezeljem. Nem tudok semmit se tenni, hogy örüljön és ne szeressen ilyen "gyötrően".. Pedig a szerelem a legszebb dolog a világon, ezt nem vitatom. Emlékszem, milyen boldog és nyugodt voltam, mikor eltölthettem Vele azt a két és fél órát.. Annál gyönyörűbb érzés aligha van. De a szerelem egyben a legborzasztóbb is. Mikor úgy tartja kedve, fájdalmat okoz.. rémálmokkal gyötör. Ha akarja, szép álmokat ad, hogy aztán fájjon, amiért fel kellett belőlük ébrednem. Mindig csak egy keveset ad a boldogságból.. Miért van ez így? Semmi mást nem kérnék Rajta kívül.. mindent feláldoznék érte. Ez nem elég az életnek? Ezt nem lehet bátorságnak és igaz szerelemnek hívni..? Vagy talán.. az a bűnöm, hogy túlságosan szeretem.. Megpróbálok mindig felállni, mindig új utat keresni hozzá. Néha sikerül, néha nem.. De remélem, hogy egyszer a célig is elérek..

Szomorúnak kéne lennem.. és mégsem vagyok az. Hiszen.. gondolt rám.. és üzent nekem. Azt nem értem, hogy miért kell ennyit szenvednem?! Ha biztosan tudnám, hogy attól még lehetek Vele boldog, örömmel fogadnám az újabbnál újabb fájdalmakat.. megérné. De így, hogy semmi sem biztos, nagyon nehéz. Egyedül csak megérzésem van.. Ez adja az erőt.. Hogy miért? Mert a megérzéseim rendszerint valóra válnak.. akár rosszak, akár jók. Hiszem, hogy ez a megérzésem is valóra válhat. Ilyen erős szerelmet nem érezhet senki. De.. miért próbálok itt magyarázkodni? Senki sem érti ezt meg, csak is egyetlen ember. De vele nem itt kommunikálok. Ő átment ezen az egészen, és próbál mindig lelket önteni belém. Rengeteget szenvedtem már, de felkészít, hogy ez még csak töredék része, hogy mit kaphatok az Ő életmódja miatt. De azokat boldogan elviselném, mert tudnám, hogy Ő ott van mellettem, félt, óv és vigyáz rám.. és ami a legfontosabb: szeret.. Mondják sokszor, hogy a férfiak mind egyformák és a melegeken kívül csak 1-2% kivétel van. Nem hittem a kivételekben. De most már hiszek.. Ő az. Ő más.. Ő képes volt úgy rabul ejteni a szívem, ahogy senki.. és senki nem is fogja. És.. ami ennél is nagyobb szó, saját hibájából még soha nem törte össze. Ezért nem tudok rá haragudni.. Tudom, hogy a kötelessége a legfontosabb dolog most az életében. És ha a kötelesség hívja és látom rajta, hogy tényleg sajnálja, lehetetlen haragudni rá..

Ülök és csinálom a rajz házim.. Ahogy rajzolom a millió kis pontokat, mintha mákszemek lennének, eszembe jutott valami. Ha ezek a pici kis pontok a szívem darabjai lennének, egytől egyig csak a szerelem éltetné őket. Minden egyes darab szeretné Őt.. Ahogy most is. Csak a pici darabok egyben vannak, ezáltal még erősebb a szerelmem iránta..

Kezdek félni magamtól. :O Folyton megérzéseim vannak, és rendszerint meg is történnek.. Tudom, ha boldog leszek, tudom, ha nem. Tudom, hogy mikor és mitől lehetek boldog, de ugyanúgy érzem a tragédiákat is magam körül.. Emberek!! A boszorkányok küldtek, vagy mi van? :'DD De.. őszintén szólva egészen tetszik a dolog.. :) Nem érnek váratlanul az események. És.. utána mindig mondhatom: én tudtam, hogy ez fog történni..

Érzem, hogy fáj és újra csak felteszem a kérdést: miért? Választ persze még mindig nem kapok. Folyton azon kattog az agyam, hogy hogyan csináljam ezt az egészet? Hogy miért pont Ő, és miért pont így? Mennyi kell még szenvednem? Miért nem láthatom többször? Miért kell szenvednem, mikor én tiszta szívből szeretem és megadnék neki bármit, amit csak kér.? Ezek a kérdéseim az élethez.. De nem kapok választ. Tudom, hogy mindig küzdeni kell. De vészesen fogy az erőm és a türelmem. Bezzeg a szerelem csak nő bennem és állandóan attól félek, hogy akkora lesz, hogy eluralkodik rajtam és kicsúszik a számon: SZERETLEK! De nem.. még nem mondhatom ki..

http://justiloveu.blogspot.com/ <-- új. a verseim és a hangulatomhoz illő dalszövegek vannak rajta. ha valakit érdekel.. :)

Álomvilág

Elhamarkodott döntést hoztam, nem a legrosszabbat, de lehettem volna egy kicsit okosabb. Nem haragszom magamra, mert részben igazam volt. Ezt Ő is meg fogja érteni.. Muszáj megértenie, mert jelen pillanatban ő a legjobb dolog az életemben. Néha padlóra küld és sírok miatta, de akkor is ez a legszebb érzés a világon. Bár.. igazán biztonságos csak az álmok világa.. Ahol minden úgy van, ahogy szeretném.. Ahol a családom boldog, és a szerelmem karjaiban lehetek éjjel-nappal. Az az én kis birodalmam, amibe senki nem túrhat bele. Ahol csak egy pillanat és máris minden a kedvem szerint történik.. De a valóság nem ilyen egyszerű. Az élet kegyetlen, és minden percben meglepetést tartogat. Néha jót, néha rosszat. De egy biztos: semmi sem úgy van, ahogy mi azt elképzeljük.. Ezért felesleges álmodozni. Legalábbis úgy, hogy elhiszed. Egy ártatlan kis gondolat nem árt senkinek sem.. Csak pár percnyi boldogságot okoz..