Na hát sziasztok emberek.! Régen írtam, ugyanis táborban voltam. Nagyon jó volt, annyit nevettem, mint még soha. Nagyon jó volt a társaság, a hangulat. Egy emberre igaz, hogy haragszom.. Ő nem más, mint a "legjobb barátnőm.." A szerelem sokkal fontosabb lett neki, mint a barátságunk és ha hozzám szólt, akkor is flegmán. Viszont.. megismertem valakit. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, és rájöttem valamire.. Ő az, aki miatt képes lennék, sőt SZERETNÉM elfelejteni azt a bizonyos másik személyt. Mert pár óra alatt már más szemmel láttam Miatta ezt a félévet.. Igaz, csak az utóbbi két napban kattantunk egymásra, de nekem ez is tökéletesen jó volt. Bármit mondtam neki, Ő megértette és megnyugtatott. Semmi problémánk nem lenne, ha... kisebb volna a korkülönbség.. Így hát nem tudom mit tegyek.. :/