Vakon ugrok fejest a holnapba.. Általában megérzéseim vannak. Be is szoktak jönni. De most nincs.. Ködös minden. Emiatt nagyon félek.. Tudom, hogy láthatom holnap. De semmi gondolat, semmi megérzés nincsen.. Félek felkelni reggel. Félek elé menni és félek a szemébe nézni. Hogy miért? Mert ha rá nézek.. esetleg magától kibukna belőlem: mindennél jobban szeretlek. De ezt ő még nem tudhatja. Még túl korán lenne. Csak.. annyit kell tudnia, hogy hiányzik.. hogy a hétköznapok nélküle nem az igaziak.. mert. Talán ő is így van ezzel...