A legnehezebb dolog az volt, hogy a könnyeimet visszatartsam és mosolyogva mondjam: nem bántam meg, hogy eljöttem. Én nem ezt akartam.. Ma olyan dolgot tettem, amit nem hittem, hogy valaha tenni fogok.. Egy másik fiú miatt hullottak a könnyeim.. Azt hiszem bele szerettem.. Két embert szeretek egyszerre. Egyszer az egyikhez húz a szívem, máskor a másikhoz. De talán már tudom mi a helyes út.. Ráébresztettek azok az emberek, akikre tényleg illik a barát szó. Azt már eddig is tudtam, hogy ritka fájdalmas a szerelem.. na de ennyire? Ami ott történt, az ott is maradt. Senki nem fogja tudni, hogy mi történt, csak akik ott voltak. Hiába kérdezne bárki, nem fogok semmit elmondani. Megpróbálom magamban lezárni ezt a dolgot, ahogyan azt a tánctermet is bezárták. És holnap újra kinyit, más emberekkel, más zenékkel, más koreográfiákkal. De mindenki tudni fogja, hogy ott ma buli volt. Én is holnap újra kinyílok. Egy régi érzéssel, de új nézettel. De az emlékeim mindig megmaradnak..