Üveges tekintettel bámultam az utat és éreztem, ahogy könnyeim sorjában folynak le az arcomon. Mert van valaki az életemben, akit szerethetek a nap minden percében, és aki miatt érdemes felkelnem. Aki miatt bárkin átgázolnék, csak hogy vele lehessek. Két olyan ember is olvassa ezt a blogot, akik nagyon közel állnak hozzám, szóval elnézést, ha valakit megsértettem, de most ezt gondolom. Ő az, akit becsülök és tisztelek amennyire csak embert lehet. Ő az, akiért a saját életemet is feláldoznám. És Ő az, aki miatt sírok.. Azt hiszem, rajtam már csak egy őszinte beszélgetés segíthet, ahol elmondhatom neki, mennyire rosszul esett, amit tett. Tudni fogja, hogy igazam van és talán bocsánatot kér.. És én, amiért mindennél jobban szeretem, megbocsájtok neki. Megbocsájtok, hiszen az nem én lennék, aki nem szereti és nem remeg mindene, ha láthatja. Ha máshogy van, mint ahogy szeretném, az nem zárja ki az előzőket.. Én Őt MINDIG szeretni fogom.. Mert Ő az, aki a legigazabb igaz szerelmet keltette bennem.. Ő az, aki váratlanul bukkant fel és keresztezte az utam a sajátjával.. És Ő az, akinél elmondhatom: szerelem volt első látásra.

A tegnapom nem tudom minek volt köszönhető.. Ma találkoztam életem legnagyobb szerelmével és rájöttem, tévedtem. Nekem Ő a mindenem, és nem érdekel senki más. Én úgy vagyok rendben, ha Őt szeretem és érzem, hogy Ő sem közömbös irántam. Én így vagyok egész és ez ellen nem tehetek semmit.. de nem is akarnék..

A legnehezebb dolog az volt, hogy a könnyeimet visszatartsam és mosolyogva mondjam: nem bántam meg, hogy eljöttem. Én nem ezt akartam.. Ma olyan dolgot tettem, amit nem hittem, hogy valaha tenni fogok.. Egy másik fiú miatt hullottak a könnyeim.. Azt hiszem bele szerettem.. Két embert szeretek egyszerre. Egyszer az egyikhez húz a szívem, máskor a másikhoz. De talán már tudom mi a helyes út.. Ráébresztettek azok az emberek, akikre tényleg illik a barát szó. Azt már eddig is tudtam, hogy ritka fájdalmas a szerelem.. na de ennyire? Ami ott történt, az ott is maradt. Senki nem fogja tudni, hogy mi történt, csak akik ott voltak. Hiába kérdezne bárki, nem fogok semmit elmondani. Megpróbálom magamban lezárni ezt a dolgot, ahogyan azt a tánctermet is bezárták. És holnap újra kinyit, más emberekkel, más zenékkel, más koreográfiákkal. De mindenki tudni fogja, hogy ott ma buli volt. Én is holnap újra kinyílok. Egy régi érzéssel, de új nézettel. De az emlékeim mindig megmaradnak..

Belenézek a tükörbe.. egy szempár néz rám, mely egy lelket tükröz.. Szomorú, de igyekszik leplezni. Ezer meg ezer reményét rombolták már le.. De még ezek után is remél. Annyi bántalom és seb érte már őt.. De még mindig harcol. Annyian fordultak már ellene, és annyi álbarátot kapott.. De ha kell, egyedül jut el a céljáig. Próbálja tettetni, hogy erős és nem érdekli semmi.. De aki ismer, a szememből tudja, hogy mennyi seb ért, de nem tudom feladni.. Képtelen vagyok, hiszen MINDENNÉL és MINDENKINÉL jobban szeretem Őt..♥

Iszonyatosan dobog a szívem, a lábaimmal is folyton dobolok.. Van egy megérzésem, hogy három napon belül történni fog valami. Nem tudom mi és nem tudom, hogy pontosan mikor, de egy biztos: boldog leszek. Izgatottan várom, hogy mi lehet ez, mit fog eredményezni. Talán.. az életre szóló boldogságomat végre..

Nem tudom mit tegyek. Napról napra gyengébbnek érzem magam és nem tudom mit tegyek, ha találkozom vele. Mit mondjak és azt hogy mondjam.? Hogy alakítsam a dolgokat, hogy boldog lehessek? Hogy a mindennapos sírhatnékom a boldogságtól jöjjön elő? Hogy csináljam, hogy amiért féléven át harcoltam, most az enyém legyen? Teljesen tanácstalan vagyok..

Bár gondolkozom, a szívem tudja, hogy kit akar és tud szeretni. Nem engedi, hogy más oldalán képzeljem el magam.. Hogy másról álmodjak, hogy másról beszéljek a nap minden percében.. Mert egy valakit szeretek, de őt örökké. Tudom, hogy aki ezt olvassa arra gondol, hogy hülyeség mert úgyis fogok mást szeretni. Igen, talán fogok.. De a szívem legmélyén csak egy valaki lesz, aki betöltheti az "életem legnagyobb szerelme" szerepet..

Annyira haragszom magamra.. Akárhányszor megfogadom, hogy nem remélek túl sokat, annyiszor nem sikerül betartanom. Pedig tudom, hogy ezzel magamnak ártok és magamat sebzem meg újra és újra. Miért nem tudom megtartani ezt az egyszerű fogadalmat?!

Két tűz között..

Kit válasszak? Aki idősebb, de elérhetőbb, vagy aki fiatalabb, de távolabb van? Akitől megremeg mindenem, vagy akihez a legszebb érzések kötnek. Nem tudom melyik a helyes út.. Már a megérzéseimet sem tudom megkülönböztetni, hogy ki a főszereplőjük. Lehet egyszerre két embert szeretni?!

Emlékszem, mikor először néztem bele a gyönyörű kék szemeidbe.. Mikor először láttam azt a mosolyt az arcodon.. Mikor rám kacsintottál és azt mondtad "tudom, emlékszem".. Mikor puszit küldtél a dal közben.. Mikor csak miattam kijöttél a hidegben, pedig beteg voltál.. Mikor először pusziltál meg.. Mikor kézen fogtál, és ott hagytál mindenkit miattam.. Mikor abban a nagy zajban is képes voltál velem telefonálni.. és azt mondtad, hogy "tudod, hogy csak neked akarok jót".. Mikor beszóltál valakinek, amiért az engem bántott.. Mikor annyi ember volt ott, és a koncert mégis csak nekem szólt.. Mikor sokáig nem találkoztunk és ugyanazt láttam szemedben, amit te az enyémben.. Mikor alig értél el, de mégis annyira kijöttél a színpad szélére, csakhogy megfoghasd a kezem.. Mikor csak tőlem kértél bocsánatot, amiért sietned kellett.. Mikor behívtál magaddal a dedikálásra és megkértél, hogy üljek le melléd és várjalak meg.. Mikor a dalod közben az járt a fejedben, amit én mondtam neked..

És emlékszem, mikor bevallottam magamnak, hogy Szeretlek.♥

Komolyan barátnak tartod magad? Megbíztam benned, elmondtam az érzéseim.. Ezek után annyit minimum vártam volna, hogy szólsz, ha találkozhatnék Vele.. de nem. És utána még az orrom alá is dörgölöd? Tiszta szívemből kívánom Neked, hogy mindenki elforduljon tőled. Tudom, hogy az a gyenge pontod. Ha valakinek ki kéne öntened a szíved, remélem mindenki elküld melegebb éghajlatra, hogy oldd meg egyedül. Csak ennyit kívánok. Ez neked pont elég szar lesz.. ;)

Azt hiszem visszatért kicsit bolond, szerelmes lány.. :) Sokat gondolnak erről az egészről sok mindent. Csak nem értem, miért.. Az életem, az én szerelmem, az én kezemben van a döntés.. Senki véleménye nem érdekel. Tényleg senkié. Sokat szenvedtem már, sokszor voltam boldog. De így volt jó. És ezek után is így lesz. Egyszer talán sikerül elérnem a célom.. De ha nem, akkor sikerülni fog a felejtés. Nem tudom melyik, és nem tudom mikor. De sikerülni fog.!

Tudom, hogy mindenki szerint butaság lesz, amit tenni fogok. Mindenki ellenkezni fog, hogy felejtsem Őt el, hagyjam elmenni. De nem fogom. Sok mindent kibírtam már, ezután is menni fog. S talán egyszer célba érek.. De ha nem.? Akkor büszkén fogom vállalni az újabb csalódást és fájdalmat, mert azt fogom mondani: én megpróbáltam. Hiszen.. ha küzdesz, veszíthetsz. Ha meg sem próbálom, máris veszítettél. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=euUej_rFhIY <-- a legszebb hang a világon.*-*

Ha hátat fordítok, fáj.. ha tovább maradok, fáj. De felteszem a kérdést: melyik fáj jobban? Nem merem bevallani magamnak, hogy mi az igazság.. Pedig tudom, hogy jobban fáj, ha elszakadok Tőle. Kevesebb szenvedés.. de nagyon fájdalom. Azt hiszem tévedtem mikor elhittem, hogy el tudom Őt felejteni. Nélküle nem én vagyok. A mai nap.. mikor elhittem, hogy képes vagyok elfelejteni.. olyan volt, mintha kívülről nézném magam. Nem éreztem az életkedvet, a reményt, azt a bizonyos szikrát. És ez nem én voltam.. Már tudom, mit kell tennem. Minden azt bizonyítja, hogy ez a helyes út. A maradás..

Nem tudom mit tegyek.. Az eszem azt súgja, hagyd elmenni. A szívem, hogy nem adhatod fel. Nem tudok ellene tenni, de az utóbbi erősebb. Egy beszélgetésen múlik minden. Abból a millió darabból egy még itt van bennem.. Egy szikrányi remény van a lelkemben.. Amíg az itt van, képtelen vagyok felejteni. Utána is.. De akkor már csak a fájdalom lesz.. Nem lesz már a "mi van, ha?".. Csak a gyötrő fájdalom és a magány. És persze a barátok.♥

Meghaltam. Nincs már értelme élni.. Nincs már értelme semminek.. Már soha többé nem fogok így érezni.. Gyönyörű volt ez a félév.. Megtanítottál feltétel nélkül szeretni.. Megtanítottál küzdeni és kitartani.. S mikor vége lett, csak egyetlen hangot hallottam: a csattanást, ahogy szívem a földre hullott és millió darabra tört. Vajon képes leszel még összerakni a darabokat? Ezt csak Te tudhatod..

"Sose vártam rád és mégis jöttél. Szerelembe fordult minden érzés. Sose tudtam eltitkolni többé, hogy meglátni és megszeretni ennyi volt. Már jól tudom.."

Amiről azt hittem éltet, most megölt.. Amiért érdemes volt élni, most eltűnt.. Amiről álmodtam, már nincs többé.. Amiért küzdöttem, egy pillanat alatt a földre hullott.. Amihez mindennap újabb remény fűzött, megsemmisült.. Amitől boldog voltam, most csak sírok tőle.. Ami erőt adott, most legyengített.. Amitől szívem dobogott, most sajog.. Ami az enyém lehetett volna, már másé..

"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem.. hanem az, mit magunkban hordunk titokban, csendesen.."

Fergeteges nap. :) Csak.. reménykedni tudtam, hogy eszedbe fog jutni mit mondtam.. És. Eszedbe jutott. Ugyanazt láttuk egymáson, mint csütörtökön. Nagyon büszke vagyok rád Forma. :)♥

Zsuzsim május 31.* Azt hiszem ismét adni fogjuk.:$ :DD♥

Különösen nyugodt voltam már reggel, mikor felkeltem és az egész nap folyamán is. Nem tudtam, hogyan lehetséges ez, hiszen tudatában voltam, hogy délután találkozok Vele. Talán azért voltam ilyen nyugodt, mert éreztem, hogy milyen nyugodt és kiegyensúlyozott lehetek mellette. De amíg meg nem pillantottuk egymást, ezt egyikőnk sem tudta. Az a gyönyörű két óra, amit ott töltöttem mellette ülve, elmondhatatlan boldogságot adott. Nem hittem, hogy a közeljövőben ilyen lehetek.. De mégis. Nem tudom minek volt köszönhető a mai nap, de nagyon megbecsültem. És nem hiába. :) Olyan őszinteség áradt belőle.. és. Annyira jól esett, hogy ugyanolyan zavarban volt, mint én és ugyanolyan látványosan remegett mindene, akár csak nekem. És.. ezt egymásból váltottuk ki.. Egyszerűen.. még nem fogtam fel, hogy mi történt. Nem fogtam még fel, ahogy arca az arcomhoz ért.. nem fogtam fel azt, ahogyan a karjaiban tartott.. nem fogtam mit mondott.. nem fogtam fel a tekintetét.. Nem fogtam fel, hogy láthattam. Mert.. egyszerűen Ő a minden.. :)♥

Vakon ugrok fejest a holnapba.. Általában megérzéseim vannak. Be is szoktak jönni. De most nincs.. Ködös minden. Emiatt nagyon félek.. Tudom, hogy láthatom holnap. De semmi gondolat, semmi megérzés nincsen.. Félek felkelni reggel. Félek elé menni és félek a szemébe nézni. Hogy miért? Mert ha rá nézek.. esetleg magától kibukna belőlem: mindennél jobban szeretlek. De ezt ő még nem tudhatja. Még túl korán lenne. Csak.. annyit kell tudnia, hogy hiányzik.. hogy a hétköznapok nélküle nem az igaziak.. mert. Talán ő is így van ezzel...

Josh és Jutta - Az élet, mint homokszem

* Az élet, mint homokszem pereg tovább. Az elmúló rossznak a súlya sem fáj. Arcod a fény mossa, jobb lesz talán. A rád váró út még előtted áll.

igaz.. :)♥

I just don't know why I can't stop feeling like this...

Miért kell ennyit szenvednem? Az is fáj, hogy látom, hogy ugyanolyan Forma, mint októberben. Hogy nála senkit sem szeretek jobban. Tudni, hogy neki a munka az első. Remélni, hogy a holnap a miénk lehet. Küzdeni, hogy egyszer egymással lehessünk. Kitartani, hogy túléljem a nehéz pillanatokat is. És szeretni, mert ez egyben a legszebb és legfájdalmasabb érzés a világon..

Fáj. Fáj és nem tudok vele mit kezdeni, mert senki sem tehet róla. Én tudom, hogy maradt volna a kedvemért.. Láttam rajta, hogy örült nekem. De nem maradhatott.. Hívta a kötelessége. Csak azt nem értem, hogy miért mindig ilyen kevés idő jut nekünk? Mi rosszat követtem el, hogy ennyit kell szenvednem?! Ő az, akiért mindent megtennék. És.. a sors mégis vele büntet. Bármi mást jobban elviselnék. Néha csak megfognám ezt az érzést és elzárnám egy fiókba, hogy ne fájjon. Olykor elővenném és emlékeznék, hogy szeretem. De.. minden percben olyan érzésem van, hogy belehalok, annyira szeretem.

Képes lettem volna elfelejteni miattad azt az embert, akiért bármilyen áldozatot meghoznék?! Alig akarom elhinni, hogy meginogtak az érzéseim.. Hiszen.. ennél erősebb szerelmet nem érezhet senki. És egy ilyen senki miatt, akinek arra vagyok jó, hogy hülyítsen, képes lettem volna eldobni mindazt, amiért fél éven át harcoltam? Neeeem..

Nélküled más lesz minden.. Üres lesz a lakás.. Minden remény nélkül megyünk oda, hogy valaha is visszatérsz a megszokott helyedre. Nem várhatunk már többé. Nem fog senki csipkelődni, nem fog senki rám szólni, ha hangos vagyok. Már most nagyon hiányzol Papa.. :( ♥♥♥