2011. április 18., hétfő

Milyen érdekes, hogy a mindig vidám lányból mennyire más ember lett.. egyetlen érzésnek köszönhetően. Annyit csalódtam már.. olyan sokszor fájt és megannyi boldogság volt. A legértelmesebb dolog lenne talán tényleg feladni. De itt legbelül valami nem hagyja. Már sírni sem tudok. Csak nézek magam elé és mondogatom magamban, hogy ez nem velem történik. De igen.. nem tudom, hogy szerencse vagy átok.. de velem történik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók