♥ felőröl ez a harc, de cipelem a láncát. mindennap rohanás kezdi és fejezi be táncát. ~ nem lennék már, ha te nem vigyáznál. ~ ez egy álomkép, mit őrzök oly rég már. nekem álomszép, életre hívnám. ~ belehalsz, hogy a harc, mit vívni volna szép már százezer kudarc és bánat törte szét. ~ nincs még közös múlt, de ámor nyila szíven szúrt. ~ inog az út és szédül a föld, csak én bolyongok az utcán. az arcod látom és hallom a hangod, pedig nem szól senki se hozzám. ~ egy perc, egy pillantás és tudtam azt, ő más. rögtön fejre állt az élet, a világ. csak bámultam én, csak bámultam rá. ~ van benned valami, ami rendkívüli. magához láncolni így engem nem tud senki. ~ benned megtaláltam mindent, amit te is csak bennem látsz. ~ soha nem felejtem az éjszakát, csillogó szemeit és halk szavát. ~ nagy a csend, kérlek törd át. mondhatsz bármit, csak mondd már. ~ mégis kereslek. és csak neked mondhatom, hogy szeretlek. ~ titkom megőrzöm minden áron, míg legalább nem jön majd egy apró jel. hogy bátran mondjam el. ♥