Nem szeretek Róla beszélni.. hiszen senki nem érti meg. Mindenki mosolyogva mondja "tudom milyen...". Nem. Senki se tudhatja. Egyetlen egy ember van, aki igazán értheti, és ő is csak azért, mert átélte. Hiányzik is meg nem is, hogy valakinek elmondjam. Hiányzik, mert nem tudom kiadni és nyelnem kell egy nagyot, hogy hiába. És.. azért nem hiányzik, mert nem akarom látni az értetlen arcokat, mert úgy érzem, nem vagyok ide való. Pedig de.. Csak.. az érzelmeim nem valóak ide. Azok csak nekem és Neki vannak.. senki másnak..

"A mosoly az, amivel bármit megtehetsz. Mosollyal érzed jól magad. Mosoly miatt leszel szerelmes. Akkor is mosolyogsz, mikor kellemetlen helyzetben vagy. Sőt.. akkor is mosolyogsz, amikor rettenetesen fáj valami ott belül. Aki ezt képes megcsinálni, az már gyenge ember nem lehet.."

Nagyon nehezen bírom már.. úgy érzem, hogy két lehetőségem van ebben a pillanatban:

- kitartok az érzelmeim mellett és szomorú vagyok, vagy

- boldogan nevetgélek mindennap, viszont a legerősebb érzést eldobom..

Az utóbbira képtelen lennék.

Túlságosan szeretem Őt és túl sokat szenvedtem / szenvedek ahhoz, hogy feladjam.. Minden kudarc után gyengébb lettem. Mostanában már a boldog pillanatok után is csak sírni tudtam.. Hogy miért? Mert mindennél jobban szeretem és még nem jött el az a pillanat, hogy hozzábújhassak és biztonságban érezzem magam; hogy ne gondoljam úgy, hogy egyedül vagyok és csak magamra számíthatok.. De hiszem, tudom, hogy eljön ez a pillanat..

Ekkora bűn, hogy tiszta szívből szeretem? Mindig csak én szenvedek.. aki tényleg szereti. Az olyanoknak, akik csak a nevét szeretik, egy percig nem kellett szenvedniük. Miért ilyen igazságtalan a sors? Mondjuk.. igaz, hogy meg tud minket különböztetni.. és ennek örülök. De attól még nem szenvedek kevésbé. Nem látom többször.. De ha látom.. Az maga a menny. Annál szebb érzés nincs is a világon. De rájöttem.. az egyetlen, igazán halálos dolog az igaz szerelem..

♥ felőröl ez a harc, de cipelem a láncát. mindennap rohanás kezdi és fejezi be táncát. ~ nem lennék már, ha te nem vigyáznál. ~ ez egy álomkép, mit őrzök oly rég már. nekem álomszép, életre hívnám. ~ belehalsz, hogy a harc, mit vívni volna szép már százezer kudarc és bánat törte szét. ~ nincs még közös múlt, de ámor nyila szíven szúrt. ~ inog az út és szédül a föld, csak én bolyongok az utcán. az arcod látom és hallom a hangod, pedig nem szól senki se hozzám. ~ egy perc, egy pillantás és tudtam azt, ő más. rögtön fejre állt az élet, a világ. csak bámultam én, csak bámultam rá. ~ van benned valami, ami rendkívüli. magához láncolni így engem nem tud senki. ~ benned megtaláltam mindent, amit te is csak bennem látsz. ~ soha nem felejtem az éjszakát, csillogó szemeit és halk szavát. ~ nagy a csend, kérlek törd át. mondhatsz bármit, csak mondd már. ~ mégis kereslek. és csak neked mondhatom, hogy szeretlek. ~ titkom megőrzöm minden áron, míg legalább nem jön majd egy apró jel. hogy bátran mondjam el. ♥

Ha csak egyszer elmondhatnám, hogy nekem mást jelent ha meghallom a nevét.. mást jelent, ha a tekintetünk találkozik.. mást jelent, ha látom, hogy örül nekem.. mást jelent, mikor hozzámér.. mást jelent, mikor megvéd.. hogy Ő maga mást jelent nekem. De nem lehet.. még nem. Hogy fogom magam türtőztetni, hogy ne ugorjak a nyakába és mondjam: hiányoztál Forma.! De erre még várnom kell.. =/♥

Nem tudom szavakba önteni, hogy milyen büszke vagyok rád! :) Októberben mondtál nekem valamit, mikor először találkoztunk.. A dalod, ami félévre rá jött ki, bizonyítja, hogy még mindig így gondolod. Ez hatalmas teljesítmény. Nem mindenki képes két lábbal a földön maradni, főleg nem ilyen pozícióban, amilyenben te vagy. De tudod mi az igazán fontos. :)♥

Keresem azt az embert, aki teljesen megért és okos tanácsot ad. De nincs ilyen.. senki sem értheti mit érzek. Úgy érzem, itt legbelül tudom kit és mit akarok. "Az a fontos őszintén, becsülettel, tisztán élj. Az mutatja, mennyit is érsz." <-- Ez a mondat ébresztett rá, hogy szinte végig becsaptam önmagam. Lehet, hogy nem változtatott volna semmit, ha mondjuk anyu mondja ezt. De az Ő szájából ez a mondat teljesen máshogy hangzik. Azt hiszem mondhatom, hogy ezt a dalt csak a családja és én értem igazán. Az első találkozásunkkor ő ezt nekem megmagyarázta, pedig a dal akkor még csak a gondolataiban sem élt. De az a pár mondat az alapja az egész dalnak, amit nekem akkor és ott mondott. Ezért értem.. ezért tudom mit érzett, mikor meglátta a szöveget és felénekelte a dalt.

Soha nem értettem azt a hülyeséget, hogy egy valaki két embert szeret. Most kezdtem csak megérteni.. Amikor én is hasonló helyzetbe kerültem. Egyenlőre még mindkettő a szívemben van.. De kezdem érezni, hogy szűkös a hely és hamarosan döntenem kell, hogy ki birtokolhatja teljesen a szívem. Úgy érzem, képtelen vagyok dönteni. Nem tudom, ki a fontosabb. Majd idővel kiderül.. =/

Furcsa helyzet előtt állok.. Egy régi szerelmem és életem értelme között vacilálok. Az mi? Persze egyértelműen tudom, hogy kit szeretek és mennyire. De annyira jól esik ez a fajta figyelem. Hogy minden küzdelem nélkül így tudok beszélgetni valakivel. Nem akarok rosszul cselekedni.. de fogalmam sincs, melyik a helyes út.. =/

Milyen érdekes, hogy a mindig vidám lányból mennyire más ember lett.. egyetlen érzésnek köszönhetően. Annyit csalódtam már.. olyan sokszor fájt és megannyi boldogság volt. A legértelmesebb dolog lenne talán tényleg feladni. De itt legbelül valami nem hagyja. Már sírni sem tudok. Csak nézek magam elé és mondogatom magamban, hogy ez nem velem történik. De igen.. nem tudom, hogy szerencse vagy átok.. de velem történik.

Hát.. a legjobb dolgok tényleg a legváratlanabb pillanatokban történnek. :) Ennél jobban örülni és meglepődni, de mégis egyszerre szomorkodni, senki nem tudott volna. A szívem dobog, a kezeim és a lábaim remegnek és.. a legőszintébb mosoly van az arcomon. Régen mosolyogtam a szívem legmélyéről. De most eljött ez a pillanat is. :) Szeretnék ugyanolyan boldogan lefeküdni, amilyen boldogan felkeltem.

Szeretlek. :)

Mindig is szerettem volna úgymond felnőni. De most, hogy csak magamban bízhatok túl ijesztő lett, hogy a "saját lábamra álljak", lélekben legalábbis. Kérdezem én, miért? Ez a hónap.. ez annyi fájdalmat okozott és fog is még okozni. Szinte minden este sírva alszom el, mert gyötör a távolság, a bizonytalanság és az újabbnál újabb rossz hírek. Egyedül csak az ad erőt, hogy tudom: a május sokkal boldogabban fog eltelni. Még két hét.. legalább. Aztán ki tudja, utána még mennyi. Igazából én is meglepődöm újra és újra, hogy mekkora erővel és türelemmel rendelkezem. Már nagyon régen kimondhattam volna azt az egyszerű szót: feladom. De nem. Képtelen vagyok feladni. Küzdök, hiszen ettől növök fel. Megtanultam mi az a kitartás, milyen érzés a szerelem, mit jelent a család és mit jelentenek a barátok; egy egyszerű hobbi mennyi mindent meg tud változtatni. És megtanultam úgy hinni, hogy ne fájjon. Meglepő, hiszen fiatal vagyok még ehhez. De annyi mindent megéltem már.. senki nem tudja elképzelni.

Ez most talán elég lesz egy darabig. Utána nem tudom mi lesz.. Hiszen mindig rejt csodákat a jövő.

Akárhányszor eltapostak, összetörtek én mindig felálltam és mentem tovább a célomig. Mindenki úgy gondolja, hogy rendíthetetlen vagyok, hogy még soha nem szenvedtem. Pedig éppen hogy túl sokat is.. De felállok és küzdök tovább az álmaimért.. külső szemmel legalábbis. Én tudom azt, hogy minden egyes sérelem után valami megváltozik bennem.. de egy biztos: Ha meg kell tennem, képes vagyok legyőzni bárkit. Hogy miért? Mert nem mutatom, ha gyenge vagyok és ez eltántorítja az embereket.. ;)

A történelem ismétli önmagát. Nem is gyengén.. :) Ugyanazt élem át ugyanakkor, mint a nővérem.. Kicsit "ijesztő", nem? :)

"Olyan egyest kapsz, hogy 6ot." xDD

by: Edina néni. :'DD

Nagyon rosszul vagyok. Soha nem voltam még ilyen ideges, mint ma. 11kor műtötték.. De most már tudom, hogy minden rendben. De vajon.. mikor jön el az a pillanat, hogy szívből mosolyoghatok? Mikor szívből mondhatom azt: jól vagyok.? Mikor elég lesz magam mellé néznem ahhoz, hogy a szemébe nézhessek? Viszont.. nem biztos, hogy egyáltalán eljön az a pillanat. Mi van, ha a lábadozása alatt elfelejt? Bár.. van egy biztos fegyverem, amitől engem SOHA nem felejt el.. :) Elég csak annyit mondanom, hogy Forma és máris tudja ki vagyok, ha esetleg elfelejtene. Bár tudom, hogy nem fog. :) Remélem minél hamarabb felépül. :)♥

Senki sem érti meg az érzést itt legbelül.. én sem. Tulajdonképpen ez lehet a baj. Nem értem pontosan és senki se magyarázza el nekem, hiszen ők még ennyire se értik. Értés helyett inkább érzem. Érzem, hogy nagyon erős kötelék fűz hozzá, hogy nem lehet megálljt parancsolni a szívemnek. Igazából.. én fiatal vagyok még egy ilyen érzéshez.. De azt hiszem itt az ideje, hogy felnőjek hozzá. Rengeteg dolgot tanultam, nagyon megértem ennek az érzésnek köszönhetően. De talán még nem eléggé. Az egyik legfontosabb dolog amit megtanultam: nem szabad feladni, ha valami nem sikerül elsőre.. meg kell próbálni másodjára is. És ha még mindig nem sikerül? Újra megpróbálod. Addig próbálkozol, míg nem mosolyoghatsz, hogy igen ezt akartam. Ez kell.. ez kell ahhoz, hogy megértsem azt, ami kettőnk között létrejött.. Kitartás..

Undorító vagy. Tudod.. ilyenkor mutatkozik meg, ki az igazi barát és kinek milyen fontossági sorrendje van felállítva. Hát büszke lehetsz magadra. Látod, milyen kétségbe vagyok esve, és ilyenkor is csak a saját piti dolgaiddal foglalkozol. Ehhez már komolyan csak gratulálni tudok. ;)

Nagyon aggódom.. Talán ma láthatom Őt utoljára egy ideig, hiszen elméletileg kedden műtik. Mindent megadnék azért, hogy biztosan minden rendben történjen, és megtudjam, hogy van. De utóbbinak nincs túl sok valószínűsége. Bár.. ki tudja? Hisz a remény hal meg utoljára...