mikor feladnám, mindig eszembe jut a mosolya, a két gyönyörű kék szeme, a hangja, az illata, hogy velem más.. és nem megy. valami hangocska a fejemben azt súgja, hogy nem hiába látom magam előtt ezeket a dolgokat. küzdenem kell. de olyan szúrásokat kapok a szívembe.. erről az egyről nem akarok senkinek se beszélni. sokan nem értenek meg, hogy miért sírok, ha valami rosszul történik.. azok az emberek nem voltak még igazán szerelmesek.

"ez csak egy érzés csupán, száll velem a boldogság. felemel, majd elrepít, harcra buzdít. ez csak egy érzés csupán, gyere és vigyázz rám. emlékezz, ne felejts, mert akkor nincs tovább.♥"

hétfőn megbeszéltük a legjobb barátommal, hogy tegnap este feljön hozzám negyed kilenc körül.. sehol semmi. látszik mennyit érek neki..

ebben a pillanatban egy nagy nullának érzem magam. semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. 5 perc.. mindenki azt mondja milyen kevés. de ha ma az én helyembe lettetek volna, megértenétek mennyit számít az az 5 perc..