Nem szenvedtem még eleget? Nem küzdöttem még eleget? Talán az a baj, hogy az életemnél is jobban szeretem? Mit tettem, hogy ilyen kevés idő jut nekünk mindig? Abból a kevésnek persze sokat köszönhetek. De én ezt már nem bírom tovább. Kezdek belefáradni. Lassan már csak megrántom a vállam, hogy mégis mire számítottam? Hiába tudom, hogy ő milyen velem.. hiába tudom, ha előbb ismertem volna meg, akkor... De ez kevés. A leginkább abba fáradtam bele, hogyha megkérdezik hogy vagy, mosolyogva azt mondjam, jól. NEM VAGYOK JÓL! Fáj és nehéz, de küzdök. Nyerek és veszítek, de folytatom. Szenvedek és örülök, de SOHA NEM ADOM FEL!