Azt kérdezem, miért? A választ talán magam is tudom, csak nem értem. A válasz az, hogy túl sokat vártam és akartam. De nem értem, mert én csak Őt szerettem volna mindennél jobban. De úgy látszik Ő annyit ér, hogy nálam jobbra van szüksége.. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így, mert a sors akaratát így fogom fel. Lehet, hogy valójában ez csak egy próbára tétel, hogy Ő tényleg olyan fontos-e nekem, hogy emésszem magam és ne tudjak túl lépni. Ha erre volt szükség, tessék most itt van. Nem akarok látni, hallani senkit. Nem akarom, hogy lássanak, halljanak. Csak egyszerűen szeretnék magamba borulni egyedül, magányosan. Ez tenne most jót. De nem tehetem, hiszen holnap Szenteste. Mindenki ég a karácsonyi lázban, sütnek, díszítenek, ajándékot csomagolnak. Én is így fogok tenni. De ha vége van karácsonynak, szükségem van egy olyan estére, amikor mindent higgadtan, egymagamban átgondolhatok, ha kell sírok, ha kell nevetek. Akarom tudni, hogy mennyi szenvedést bírok még ki Érte, és ezt mind csak magamtól tudhatom meg. De vajon ő is gondol rám? Gondol rám mielőtt elalszik..? mikor felkel..? ha meghall egy szép dalt..? mikor boldog és szeretné megosztani valakivel..? mikor szomorú és szeretné, ha valaki megvigasztalná..? Erő és kitartás. Ez a kettő van bennem. Kell erő, hogy elviseljem ezt az egészet. És kell kitartás, hogy az erőm az idő múltával egyre csak nőjön és hogy türelemmel tudjam várni életem egyik legszebb pillanatát: hogy vele lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése