Pár hónappal ezelőtt elítéltem valakit.. nem írom le, hogy miért.. =) De már rájöttem, hogy tévedtem. Átélem ugyanazt, amit ő.. de magamat nem ítélem el, mert azt mondom: nem számít. Megértettem ennek az embernek a gondolkodását, és azt hiszem, hogy most én is így gondolkodom. Talán engem is elítél valaki.. Akkor ő még nem tudja, hogy ez milyen érzés, és mennyire nem érdekel az ítélete. Mert én érzem át, én tudom milyen, én küzdök érte.. És ezt más nem értheti, csak aki már átélte..

Amúgy meg betegen fekszem itthon.. mandulagyulladás.(Y) Ha még egy lesz, ki kell venni.. :S

Fel kell ébredni

Annyira jó, mikor az ember szépet álmodik. De utána felébredni már nem olyan jó, csak az emlék marad és a remény. Ma reggel nagyon nehéz volt felkelnem. Az eső kopogtatott az ablakomon, erre ébredtem abból a gyönyörű álomból. Mikor éreztem az Ő ölelését, biztonságát, szeretetét. De az az ölelés nem csak a képzeletemben létezik. Ugyanazt az ölelést éreztem, amit a valóságban. Aztán felébredtem.. de még most is érzem a szomorúságot, mert annyira szeretném, ha tényleg úgy lenne ahogyan az álmomban. De már nem annyira elérhetetlen, mint egy héttel ezelőtt gondoltam.. Szóval remélem megvalósul ez az álom.. :)♥

=)

Az élet nem egy rossz álom.. Sokszor annak tűnik, de valójában nem az. A nehéz pillanatok azért vannak, hogy a boldog pillanatokat még szebbnek lássuk.. illetve a következő rosszat, erősebben vészeljük át. Mindig azt mondják, hogy milyen jó a kisgyerekeknek, hogy még nem érzik ezeket a fájdalmakat. De valójában születésünk pillanatától élünk. Már 1 évesen is érnek fájdalmak. Mikor összetörik a játékod, mikor elesel, pedig már olyan sok lépést tudtál megtenni két lábon. Igazából később is ezek a fájdalmak érnek. Csak éppen nem a játékodat törik össze, hanem a szíved; és ugyanúgy elesel, csak nagyobb lesz az ütés, ezáltal a fájdalom is megnő. De a rossz után jó jön.. ezért mindenkinek át kell élnie a fájdalmat, hogy utána boldogság kövesse..

A tegnapi hullámvölgy tényleg csak egy próba volt. Ma mosollyal az arcomon keltem, s éreztem, hogy valami történni fog. Történt is.. Azt nem mondhatom el, hogy mi. De most felhőtlenül boldog vagyok! =)

Most megyek karácsonyfát díszíteni. Boldog Karácsonyt Mindenkinek! ♥♥

Két ellentétes érzés egyszerre.. hogy lehet ez?

Ma egy felejthetetlen buliban volt részem.. X-faktor az arénakoncert. Nagyon jó volt, énekeltünk, nevettünk, egyszerűen boldogok és felszabadultak voltunk. Még most is azok vagyunk.. de.. az élet nem ilyen felhőtlen..

Azt kérdezem, miért? A választ talán magam is tudom, csak nem értem. A válasz az, hogy túl sokat vártam és akartam. De nem értem, mert én csak Őt szerettem volna mindennél jobban. De úgy látszik Ő annyit ér, hogy nálam jobbra van szüksége.. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így, mert a sors akaratát így fogom fel. Lehet, hogy valójában ez csak egy próbára tétel, hogy Ő tényleg olyan fontos-e nekem, hogy emésszem magam és ne tudjak túl lépni. Ha erre volt szükség, tessék most itt van. Nem akarok látni, hallani senkit. Nem akarom, hogy lássanak, halljanak. Csak egyszerűen szeretnék magamba borulni egyedül, magányosan. Ez tenne most jót. De nem tehetem, hiszen holnap Szenteste. Mindenki ég a karácsonyi lázban, sütnek, díszítenek, ajándékot csomagolnak. Én is így fogok tenni. De ha vége van karácsonynak, szükségem van egy olyan estére, amikor mindent higgadtan, egymagamban átgondolhatok, ha kell sírok, ha kell nevetek. Akarom tudni, hogy mennyi szenvedést bírok még ki Érte, és ezt mind csak magamtól tudhatom meg. De vajon ő is gondol rám? Gondol rám mielőtt elalszik..? mikor felkel..? ha meghall egy szép dalt..? mikor boldog és szeretné megosztani valakivel..? mikor szomorú és szeretné, ha valaki megvigasztalná..? Erő és kitartás. Ez a kettő van bennem. Kell erő, hogy elviseljem ezt az egészet. És kell kitartás, hogy az erőm az idő múltával egyre csak nőjön és hogy türelemmel tudjam várni életem egyik legszebb pillanatát: hogy vele lehetek.

Bizonytalanság...

Bizonytalannak lenni a legrosszabb dolog.. Ha biztos vagy benne, hogy nem, akkor mersz álmodozni, mert tudod, hogy úgyse fog valóra válni. Ha biztos, nem kell álmodnod, mert az a valóság lesz. De ha bizonytalan vagy... nem mersz álmodni, mert félsz, hogy csalódni fogsz. Pedig milyen szép, mikor az álom valóra válik. De ha nem, akkor a fájdalom sokkal nagyobb, mint az öröm lenne. Mert ha álmodozol, bele éled magad.. Ha beleéled magad, elhiszed.. És ha elhiszed, semmi nem állíthat meg. Még az sem, ha rájössz: tévedtél. De te továbbra is csak kergeted azt az álmot, amit sosem érsz el. Persze, merj álmodni. De az álmot, sose keverd össze a valósággal.

Bekövetkezett, amitől féltem. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Mások ettől tökre feldobódnak, hogy úristen meglátom, és remeg a gyomrom. De én most valahogy letört vagyok emiatt.. Ha tudnátok, hogy ki az, megértenétek. De nem tudjátok, ezért azt sem tudjátok átérezni, amit én érzek most. Csak egyre kérlek titeket: szorítsatok nekem.:)♥♥♥

Hiányzik!!!

Hol a lelkitámaszom? Hol a testvérem? Akihez mehetek, ha bánat ér, ha boldog vagyok, ha valamit rosszul tettem.. Járja a világot nélkülem, de én nélküle nem találom a helyes utat. Mindig csak várom, hogy egy szép napon valaki kopog, és én kinyitom az ajtót, mintha a postás jönne.. és ő áll ott. De ez csak a legszebb álmaim egyike marad..=/

Happy *-*

A szívem kiakar törni a mellkasomból, hevesen ver.. azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.. :) Találkoztam ma Vele és elképeszőten aranyos volt.. Ilyen érzésem még sohasem volt. Legszívesebben kikiabálnám a világnak, hogy mennyire oda vagyok Érte, de tudom, hogy nem tehetem.:)♥

Ez van...

Úgy látszik, nem tévedtem azzal a bizonyos megérzéssel. Vetélytársra leltem. Nem.. nem ez a jó kifejezés. Én nem látok benne ellenséget, mert tudom, semmi esélye. Ő viszont vetélytársat lát bennem. De van közöttünk egy hatalmas különbség. Engem Ratja kívül nem érdekel semmi. Ezt a lányt pedig minden érdekli Rajta kívül.

=/

Miért van az, hogy mindig a legelérhetetlenebb ember kell nekünk? Persze, mindenki mondja, hogy bármi megtörténhet. Csak mikor ezt kimondják, nem gondolnak arra, hogy a BÁRMI szócska alatt nem csak jó dolgokat lehet érteni. Ha én azt mondom bármi, akkor úgy is gondolom. És most tényleg bármi megtörténhet velem. De mindig a szinte lehetetlen szerelem a legizgalmasabb. Talán most kezdem megtapasztalni. Nem teljesen lehetetlen, inkább nem viszonzott. De ha mégis úgy lenne, ahogyan legszebb álmaimban, soha nem engedném el.

Félelem

Tudom, hogy csak azután ítéljünk meg valakit, miután ismerjük. De van valaki, akivel eddig egyszer élőben, egyszer msn-en beszélgettem. És nagyon rossz érzés fogott el. Nem írhatom le, hogy pontosan mi, mert Vele kapcsolatos. Félek, hogy bármit mondhatok, az a lány felhasználja ellenem, akár kapcsolatos az én kis titkommal, akár nem.

A másik félelmem pedig nem csak félelem. Egy valaki tud róla, mert úgy gondoltam, neki el kell mondanom. Csak bekövetkezett az, amitől tartottam. Előítéletei vannak, féltékenység van benne és hasonló dolgok. De nem értem miért. Fordított esetben én nem lennék ilyen sőt, örülnék a boldogságának. De hát az emberek nem egyformák.

----------------------------------------------

Viszont rájöttem valamire. Nem kell szomorkodnom Sanyi miatt. Ha ezt tette, nem volt igaz barát. Bár fáj, de rájöttem, hogy tényleg így van.
"Ne hiányolj senkit a múltadból, okkal nincs benne a jövődben."

Nagyon boldog.*-*

Annyira felmérhetetlenül boldog vagyok, hogy semmi és senki nem ronthatja el a kedvem. Tényleg senki, még Sanyi sem.:) Szívesen leírnám, mi történt velem, de mivel Vele kapcsolatos, nem tehetem. A lényeg, hogy boldog vagyok és Miatta.:)

Szombaton nincsen suli nekünk.. úgyhogy akik bent szívtok, majd gondolok rátok, miközben 10 körül kiszedem magam az ágyból..:) :P

Vasárnap teleton konceeert.:D 06-91-22-50-22 <-- hívjátok. Koraszülött mentőautóra gyűjtenek. "Neked egy perc az életedből, de másnak az egész életét jelentheti."

ezvan eztkellszeretni.:)♥

Annyi gondolat kering bennem. Mindig elképzelem "mi van ha...?" De a megnyugtató választ csak ritkán találom meg úgy, hogy el is hiszem.



Rájöttem, hogy miért nem merek senkinek igazán megnyílni. Sanyinak elmondtam az összes gondolatom, érzésem, problémám, boldogságom. De ő ezeket mind a földre dobta, megsebzett. Ezért nem merek senkinek kinyílni.. mert félek, hogy újra ilyen védtelen leszek és kapok még egy ekkora pofont. Azután már nem tudnék felállni és megerősödni. Most még megy.. de később nem menne.
"Igazából attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, és nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál."
Ha visszaemlékszem, érzem ahogy a szavai újabb és újabb szúrásokat ejtettek rajtam. Képtelen voltam visszaadni őket, mert annyira gyengének éreztem magam. És mikor kimondta a búcsúszót, végleg elvesztettem a szívem. De aztán megtaláltam és megerősödtem.

=/

Sokat sírtam ma este. Elmondanám, kiadnám magamból. De mivel Vele kapcsolatos, nem tehetem. Annyi dolgot tudnék ide írni, de nem lehet. A félelmeim, a vágyaim, a reményeim. Szeretném úgy az egészet elmondani valakinek, de valamiért nem merem..